Nos még mielőtt elfelejteném amit láttam, gondoltam leírom a véleményem a Hitman: Agent 47 című alkotásról. Röviden és tömören ez egy teljesen jó egyszer nézhető és tényleg szórakoztató, az agyadat kikapcsoló akció film. Ha nem vágysz többre mint suli vagy munka után egy kis kikapcsolódásra, akkor tudom ajánlani, amit ígér azt be is tartja, de semmi többre nem kell tőle számítani. Szóval tényleg mint akció film ok.

DE...

Nem tudom mikor fogom megélni, hogy egy játékból sikerüljön egy normális filmet alkotni, ami tükrözi a játék szellemiségét, az alapokat átemeli és jól alkalmazza a vásznon. Értem, Hollywood-i alkotásokról beszélünk, ahol meg kell térülnie a befektetett pénzeknek és tisztában vagyok azzal, hogy a moziba járók és filmnézők többsége esetenként tudatában sincs annak az alapanyagnak amire a film épül. De miért nem lehet az ő számukra is mélyebbre hatóan átadni egy olyasmi élményt mint amit én (mi) mint játékos(ok) átéltem és tapasztaltam az adott játék alatt. Ha már látnak arra fantáziát egy videójáték franchise esetében, hogy vászonra lehet vinni, akkor miért nem tudják megragadni annak lényegét, miért kell egy "gagyit" a nézők elé rakni. Aki nem érti pl. a Hitman miatt miért írom ezeket a sorokat, akkor annak elmagyarázom dióhélyban mi is a Hitman játékok lényege.

Tehát adott egy génmanipulált érzelemmentes orvgyilkos, eddig stimmt. De ezen kívül nagyon kevés dologban láttam egyezést a film és a játék között. A játékok lényege, a türelem. Persze lehet agyatlanul szétlőni mindent, ha éppen ahhoz van kedve az embernek, de aki érti a Hitman kvintesszenciáját az tudja, hogy gyilkosunk valójában egy nagyon kimért, végtelenül intelligens, a környezetét az utolsó milliméterig felmérő, az ellenségek pontos pozícióját mindig ismerő, de közben végig a célpontjára koncentráló, atomhiggadt ember. A játékban hosszú időt kell tervezéssel, megfigyeléssel tölteni mielőtt akcióba lendülnénk. És itt az akció alatt nem azt értem, hogy berombolunk a legdurvább gépkarabélyunkkal a testőrök tömegébe majd valahogy leszedve a célpontot életben maradni, hanem a terep adottságait a magunk hasznára fordítva módszeresen eliminálni néhány embert, majd a célpont közelébe férkőzve valahogy fondorlatosan elintézzük azt. Pl. mérget csempészünk az italába, a grillrácsra nagyon gyúlékony anyagot locsolunk, bombát rakunk a kocsijára, és persze az elmaradhatatlan háztetőről mesterlövészkedés is célra vezethet. Lényeg, hogy úgy tudjuk megölni akit kijelölt nekünk a megbízónk, hogy az balesetnek tűnjön, vagy legalább úgy tudjuk elhagyni az adott helyszínt hogy ne gyanakodjanak ránk.

Ezzel szemben a filmben (ja már az égetett vonalkód miatt is teljesen hiteltelen lett a film nekem) mi van? Szinte folyamatos fegyveres harcok, robbanások. Sőt még kézitusa is elég gyakran előfordul. Mondanom sem kell karatézni rohadtul nem tud eredetileg a 47-es ügynök, szóval ezeken jót mosolyogtam. Tudom, hogy ezzel jobban eladható lesz a film, de így tényleg a cím mögött rejlő eredetisége veszik el az egésznek. Hitmant sokkal jobban el tudnám képzelni egy jó krimiben, mint akció hősként, úgy sokkal jobban át lehetne adni azt amiről szól már sokadik felvonás óta a game.

Hollywood viszont nem mer kockáztatni már régóta. A bejáratott kliséit próbálja lenyomni a torkunkon, és amíg ez a recept működik addig nem is fog változni semmi.
- Játékból film? Miről szól?
- Háttőőő, nemtom valami kopasz bérgyilkos a tarkóján vonalkód tetkóval szétb*sz mindenkit asszem.
- Fasza, de már volt egy ilyesmi film azzal az Olyphant gyerekkel nem?
- Ja lehet, de arra már úgysem emlékszik senki, max a kockák.
- Azokat ki nem szarja le! Tudod mit? Lebeszélem még pár haverral azt összedobjuk a zsetont rá, te meg keress egy szétkokózott írót, meg egy olcsó színészt aki kicsit hasonlít a kopasz faszira.
- Zsír, occó lesz, és pár millát azért majd kaszálunk vele.
Valami ilyesmi párbeszédet tudnék elképzelni egy játékból film esetén jelenleg.

Na, de erről a témáról lehetne nagyon sokat írni és vitatkozni is, amit egy ilyen film miatt nem szeretnék. Jövőre várom a WoW filmet, remélem ott bebizonyítják hogy meg lehet filmesíteni egy játékvilágot is jól. Ott már mélyen a zsebbe kell nyúlni, nem lehet spórolni semmin, különben nagy bukta lesz belőle. Az előzetes ígéretesnek tűnt, de majd meglátjuk.

Szóval nézzétek meg a Hitman-t, mert jól fogtok szórakozni, de semmi több. De lehet, hogy közben megkívántok egy új Audi-t is A szállító után szabadon. :)

Nem is tudom mit írhatnék erről a fantasztikus fimről. Annyira jó volt, halálra röhögtem magam, minden poén üt és minden porcikájában tökéletes film lett a Pixels! A színészi alakítások mesteriek az animált videójáték karakterek pedig jobbak nem is lehetnének. Néhol átcsap a film drámába, hiszen az űrlények inváziót indítanak Földünk ellen, de attól még a humoron lesz a hangsúly.

Gondolom mindenki ilyen felvezetésre számított. JA NEM!

Ezek a jelzők azok amik egyáltalán nem mondhatók el a filmről! Basszus ne máár komolyan erre van igény?!

Rage time...

Nem tudom mi van Adam Sandlerrel, de az utóbbi években rosszabbnál rosszabb mozikat csinál (kivétel talán A cipőbűvölő, az sem volt nagy szám, de azért bőven a nézhető kategóriában van). Az összes egy kaptafára felhúzott, bugyuta, agyatlan film 0,1% humorral. Azzal nem lenne baj ha hozna egy jó átlagot, mert a régi filmjei nézhetők voltak, én is sokat derültem rajtuk és néha még némi értéket is akartak közölni, de mostanában már meg sem erőlteti magát Mr. Sandler. Mondjuk a mélypont a Jack és Jill volt, JÉZUS ISTENEM AZ A FILM... annál talán már nem lesz lejjebb, nagyon remélem.

A Pixels-t konkrétan senkinek sem tudom ajánlani. Aki értékelni tudná azok a nagyon fiatalok, na de nekik mondanak azok a játékok valamit, hogy Pong meg Pac-Man vagy Galaga? A másik korosztály meg akik ezeken nőttek fel, de nekik meg ultra gagyi lesz az egész, ezzel a csábító retrofaktor is odavész. Ráadásul a gamereket itt is sztereotip, kattant, forever alone, enyhén túlsúlyos emberekként ábrázolják, ami egy kissé inkább már sértő mint jópofa.

Egy szó mint száz a film pont azt nem éri el amire hivatott lenne. A poénok nagyon laposak, a színészek sótlanok semmit nem tudnak dobni a hangulaton, többen is mintha szó szerint unnák az egészet, a Trónok harcából ismert Peter Dinklage-nek azért vannak momentumai, de ő sem tűnik ki a mezőnyből. Az alapszitu teljesen blőd baromság, biztos így akarnák a földönkívüli életformák (akik az űrben utazgatnak, és más bolygókat rohannak le) elfoglalni Földünket, ahogy itt megálmodták az írók. Megalkotják az űrbe kilőtt 82-es videojáték világbajnokságon rögzített felvételek alapján, a game-k karaktereit, hogy aztán velük igázzanak le minket, úgy hogy az egészből versenyt csinálnak, és aki először eléri a 3. győzelmet az visz mindent.

Tudom tudom ez csak egy vígjáték nem kell komolyan venni, és alaphelyzetben nem is zavarna, mert elég nyitottnak érzem magam egészen elvont dolgokra is, de ez egyszerűen csak ultra gagyi, amit meg sem próbáltak kicsit sem élvezhetőbbé tenni.

Nem akarok több rosszat mondani a filmről, de jót meg nem tudok, szóval inkább itt abbahagyom. Aki még nem látta, annak csak annyit tudnék mondani, hogy rohadtul ne is nézze meg, annyi hasznosabb dolgot lehet csinálni az egy óra negyvenöt perc alatt amíg a film tart, ne pazarolja senki erre az idejét.

Alapvetően 3 táborra osztható a képregény filmek megítélése manapság. Az első tábor akik elutasítják ezeket, egyáltalán nem érdekli őket egy jelmezes szuper képességekkel megáldott ember ténykedése. A második akik megnézik az ilyen filmeket a látványos akciójelenetek miatt, jól szórakoznak amíg nézik, de a film vége után el is felejtik mivel töltötték az elmúlt két órát. Vannak akik szeretik az ilyen filmeket, várják ezeket az alkotásokat és érdekesnek tartják a hősök motivációit, történetüket. (Mondjuk ide tennék még egy negyedik réteget a hc rajongókat akik imádják a képregényeket, sorolják az összes mellékszereplőt kedvenc hőseikről mindent tudnak, viszont általában ők elutasítják a filmeket mivel azok nem egészen úgy vannak megírva, megvalósítva mint ahogyan az a képregényekben van és ezért fikázzák is a filmeket rendesen.) Én a 3. rétegbe sorolnám magam, nem vagyok hc rajongó nincsenek nagyon kedvenc karaktereim, de szeretem ezeket a filmeket, az ingadozó minőségük ellenére is. Egyszerűen imádom az epikus csatajeleneteket, a különböző szupererőket, a mögöttük megbúvó karaktereket.

Na de ilyen hosszú felvezetés után nézzük a mostani alanyunkat, ami egy sorozat képben menifesztálódott, a The Flash első évadát. Megpróbálok nem spoileresen írni, saját nézőpont alapján inkább egy élménybeszámoló lesz ez.

Történetünk 14 évvel jelenünk előtt kezdődik, és egy Barry Allen nevű srác áll a középpontban. Szokásosan megveri őt pár gyerek, beesteledik és a kis Barry felébred valami furcsa zajra. Lent a nappaliban egészen ijesztő látvány fogadja, édesanyja a szoba közepén  sírva ül, és körülötte sárga villámhoz hasonló jelenség cikázik. Barry egyszer csak kint találja magát az utcán, hazaérve pedig látja ahogy édesanyját holtan szállítják el, apját pedig letartóztatják gyilkosság miatt, mert a bizonyítékon az ő ujjlenyomatait találják meg. Ez után ugrunk az időben, kiderül hogy Barry a rendőrségen dolgozik nyomszakértőként, valamint az őt felnevelő ember a családjuk barátja, az a nyomozó aki apjukat letartóztatta korábban Joe West.

A városban idő közben épül egy részecskegyorsító, aminek a beindítása körül nagy a felhajtás, sokan érdeklődéssel követik az eseményeket. A beindítás estélyén Barry éppen munkahelyén dolgozik, amikor elszabadul a pokol. A részecskegyorsító felrobban és hatalmas pusztítást végez a városban. Barryt egy a robbanásnál felszabaduló villám csapja meg, amitől kómába esik. Hosszú idő után egy laborban ébred fel, ahol elmagyarázzák neki mi történt, valamint minő véletlen pont a S. T. A. R. Lab ahol a részecskegyorsítási kísérletek kudarcba fulladtak megmaradt emberei Caitlin Snow, Cisco Ramon és vezetője a tolókocsiba kényszerült Dr. Harrison Wells mentették meg az életét.

Szép lassan kiderül, hogy a villám megváltoztatta Barry testét, az anyagcseréje felgyorsult, izomzatának teljesítőképessége a sokszorosára növekedett. Ez abban mutatkozik meg nála, hogy iszonyatos sebességgel képes mozogni, és észlelni a körülötte lévő világot. Barry visszatér munkájához titokban tartva milyen képesség birtokába jutott, valamint rájön arra is, hogy anyja halálának estélyén igazából egy hozzá hasonló képességű ember volt a házukban aki megölte szerettét, apja pedig valóban tévesen ül a börtönben immáron 14 éve. Fejébe veszi hogy meg fogja keresni ezt a bűnözőt, ez lesz a motivációja a sorozat egészében, valamint, hogy akit csak tud megmentsen, megóvjon főleg a hozzá közelálló személyek közül.

A helyzetet bonyolítja még a Joe lánya Iris West iránt érzett plátói szerelme, mivel a lány éppen Joe társával jár Eddie Thawne-el. Majd a hamarosan feltűnő bűnözők is, akiknek többsége szintén különleges képességekre tett szert a részecskegyorsító katasztrófája után.  Lesz itt mérges gázzá alakuló, a testét acélkeménységűre változtató, teleportáló vagy éppen önmagát reprodukáló emberből bőven, csak hogy néhányat említsek.

Ezek elleni harcban Barry segítségére leginkább a megmaradt S. T. A. R. Lab lesz, főleg Dr. Wells személyében. A részenként feltűnő gonoszok leginkább Barry fejlődését segítik elő, egyre jobban kiismeri a saját határait, új tudásra tesz szert. Eleinte elég esendő karakter is lesz Flash, sokszor elbízza magát és felelőtlenül cselekszik, de úgy a sorozat második felétől azért elég jól meg tudja oldani a nehézségeket, de azért közben végig halandó marad és sokszor ki tudják billenteni érzelmileg a karaktert.

A sorozatban egyébként szerepet kapott a Szökés című sorozat (egyébként nagyon jó nézzétek meg ha még nem láttátok) testvérpárja, nem nagy meglepetésre itt is tesók és szerintem elég jó karakterek, főleg a fiatalabb testvéren van a hangsúly, ő az ész és az egyik legjobb ellenfele is Flashnek pedig neki nincs semmi szuper ereje. Ha már említettem egy másik sorozatot akkor beszélni kell még egy szériáról, ami a szereplőjén kívül szorosabb viszonyban van a cikk témáját adó szériával, nevezetesen az Arrow-t (A zöld íjász). Arrow több részben is feltűnik, sőt edzi is kicsit Barry-t, van egy egész rész is amiben együtt dolgoznak. Illetve többször feltűnik még az íjász segítője Felicity Smoak karaktere is hosszabb-rövidebb időre, és John Diggle karaktere is kapott pár jelenetet. Az Arrow sorozatot egyébként nem követem (még), ezért valószínű pár célzást nem értek, illetve azt sem tudom honnan ismeri egymást Oliver és Barry, de ezek a jelenetek semmit nem vontak le az ilyen részek élvezeti értékéből.

A sorozatra még jellemző egyébként amolyan Marvel-es módra (most veszítettem el a két olvasóm felét :)), hogy szinte az összes rész végén a stáblista után vannak jelenetek, ezek általában elég fontos információkat hordoznak. A sorozatnak szerintem nagy pozitívuma, hogy nem követi a manapság trendi 10-12 részes évad modellt, így a főbb karakterek, de a fontosabb mellék szereplők is kellően kidolgozottak. A 23 résznek hála a történetet is sikerül kibontakoztatni, így sokszor nem veszi komolyan magát a sorozat, bele tudtak csempészni pár könnyedebb részt is a történésekbe, a főszál viszont kellően komoly és érdekes ahhoz, hogy motiváljon a következő rész megnézésére. Van pár csavar ami elbizonytalanítja a nézőt, és nem az történik amire számított, nem egyszer csettintettem elégedettséggel, vagy éppen hagyta el a számat egy "azt a k**va"  kijelentés. A legizgalmasabb részek egyértelműen azok amikor feltűnik a színen a "sárga villám", ezekért megéri nézni a sorozatot.

A látványra jellemző, hogy sorozathoz mérten elég kiemelkedőt sikerült alkotni a CG jelenetek és effektek terén. Néha azért látszik, hogy nem egy Avengers költségvetésből vannak összerakva, de nem zavaró. Mikor Flash gyorsan mozog jellemzően úgy van ábrázolva, hogy körülötte a világ lassul le és ő mozog normál sebességgel, vagy éppen egy piros csíkot húzva cikázik az autók között, mindkét megoldás jól mutat, nekem tetszett a kivitelezés. A kameraállásokkal és vágással nem volt gondom, ezt átlagosnak mondanám. A sorozat hosszából adódóan becsúszik azért pár laposabb rész, de ha rövidebbre vették volna a sztorit akkor az a karakterek kidolgozásának kárára ment volna, emiatt ezzel nekem nem volt bajom. Negatívumnak talán a főgonosz motivációjának kicsit kidolgozatlanságát tudnám mondani, de lehet, hogy erre majd a második évad ad választ, szóval nem mondanám hogy nagy dolog, de nekem ez egy kicsit hiányzott. Ettől eltekintve a "sárga villám" karaktere nagyon jó, mindig hőseink előtt jár sokszor nem is egy lépéssel, szóval nagyon fondorlatos, rejtélyes és meggondolt karakter.

Összegezve akik kedvelik a szuperhősös sztorikat azoknak csak ajánlani tudom a sorozatot, de azok is tehetnek vele egy próbát akik kicsit már unják a Marvel hősöket, és valami újat szeretnének látni. A sztori jó, fordulatos, a karakterek is tetszettek nekem és a színészi játékkal sem volt gondom. Tegyetek vele egy próbát megéri, az évad zárása nagyon epikus lett, alig várom a folytatást.

Igazából nem szoktam nagyon követni a film megjelenéseket, nyilván van pár alkotás amiket már előre tudok, hogy adott évben mindenképpen meg fogom nézni, de az Everestről pár nappal a premier előtt hallottam először.

A filmre párom hívta fel a figyelmem, megnéztem az előzetesét és egyből rávágtam, ezt látni akarom, részben a parádés szereplőlista miatt, részben pedig mert tényleg elég meggyőzőre sikerült a trailer. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy mint a film címe is utal rá ez egy hegymászós film. Kategóriáját tekintve dráma, azon belül is katasztrófa film. A film igaz történeten alapul, egy 1996-ban az Everestre indított balszerencsés kimenetelű expedíció történetét dolgozza fel. Mint mondtam nem vagyok egy nagy filmesztéta, ezért nem néztem utána a történeti hűségnek, valamint hegymászó sem vagyok, így ennek hitelességét sem tudom felmérni. Ebben az írásban csupán személyes élményemet írom le az alkotással kapcsolatban.

Mint általában a hasonló kategóriájú filmek, ez is elég lassan építkezik, majd a közepétől kezd el felpörögni. A lassú kezdés ellenére én egyáltalán nem untam a filmet, elejétől a végéig fenn tudta tartani az érdeklődésem. A film vége felé tényleg eszméletlen feszült hangulatot tudott teremteni, bár sajnos számomra a legvége kicsit súlytalanra sikerült. De ne szaladjunk ennyire előre.

Az operatőri munkára szerintem nem lehet panasz, iszonyat szépen lett fényképezve a hegy és a kopár tájkép. A mozgalmasabb jeleneteknél szerencsére nincs a manapság sokszor alkalmazott kamera rángatás. A vágást laikusként én jónak mondanám, nincsenek szétszabdalva az intenzívebb jelentek sem. A hegymászós témát szerintem elég jól mutatja be a film, el van magyarázva sok minden, persze szerencsére nem túlságosan mennek bele a dologba, de éppen annyira, hogy valaki akinek fogalma sincs róla miként működik a világ csúcsának megmászása, ne csak legyintsen rá milyen könnyű dolog is ez.

A film első része mint írtam viszonylag nyugis, a főbb karakterekről tudhatunk meg némi információt, közben szépen lassan megkezdődik a mászás is. Néhány kisebb gikszertől eltekintve a csapat szépen lassan eljut a csúcs közelébe, majd egy jó időjárási rés kivárása után meg is hódítják a csúcsot. Természetesen nem ilyen egyszerű mint ahogy írom. Jól érzékelteti a film, hogy ez micsoda emberi teljesítmény, az utolsó lépéseket szinte vánszorogva teszik meg az emberek, oxigénhiánytól küzdve mindeközben még szigorú időkorláthoz is vannak kötve. Pont emiatt következik be a későbbi szerencsétlenség, ugyanis kicsit késve érik el a csúcsot.

A visszafelé út sem éppen egy sétagalopp, az embereket szinte teljesen felőrli a fizikai megterhelés, és ekkor közbeszól a természet is egy vihar személyében. A látótávolság szinte nullára csökken, a süvítő hideg szél mintha borotvapengék százait vágná az emberek arcába. Több mászó is a hegyen reked, elszakadva egymástól, halálfélelemtől és a hidegtől reszketve. Ekkor a filmben tényleg elég jól működik a feszültségkeltés, én is eléggé kényelmetlenül éreztem magam néha a mozi székben. A sztorinak természetesen megvannak a maga drámai jelenetei, ezek szerintem elég jól is működnek. A történetet nem mesélném el, ezt inkább mindenki tapasztalja meg maga akit érdekel.

Összességében nekem tetszett a film, nem mondom, hogy a témában a legjobb alkotás, de mivel nem sok hegymászós filmet láttam, így szerintem egy abszolút korrekt alkotás lett a film. Azért voltak részei amik nem tetszettek annyira, nem azt mondom, hogy eget rengető dolgok, de azért mindenképpen levontak nekem a film élvezeti értékéből. Elsőszámú negatívumnak azt tudnám mondani, hogy sajnos hiába a jó nevek a színészi gárdában nincs igazi főszereplője a filmnek. Vannak persze főbb karakterek, de a sok szereplő miatt nem sikerült őket kidolgozni túlságosan, így egy-két szereplőn kívül igazán nem tudtam senkiért sem aggódni. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, igen néhányan életüket fogják veszteni a filmben. Nem tudom, hogy ezek illusztrálása jó vagy rossz, mert egyrészt ezek a részek kicsit súlytalanok, más szemszögből nézve eléggé naturalista az ábrázolásmódjuk. Értem ez alatt azt, hogy néhányan elfekszenek a hóban mert már nem bírják tovább, vagy csak úgy leesnek a semmibe, nincs drámai lassítás se szomorú zene, egyszerűen megtörténik és kész. Ezzel akár azt is érzékeltetve, hogy nincs abban a helyzetben idő keseregni, mindenkinek magát kell mentenie ahogy tudja. A film vége is pont emiatt nem tetszett nagyon, nekem kicsit hirtelen szakadt vége a történéseknek, valamint a dráma patronokat már korábban ellőtte a film, így ide már nem jutott belőle.

A színészi játékra még nem tértem ki, igaz ezt is csak érzésre tudom mondani, nem kell készpénznek venni. Véleményem szerint senki se nyújtott kiemelkedőt, mert nem is volt ideje rá a sok karakter mellett, de cserébe lefelé sem lógott ki senki. Mondjuk próbáljon meg valaki 6 réteg ruha + bundakabát Kennyre (South Park) húzott kapucnival + védőszemüveg mellett színészkedni. :)

Mindent összefoglalva akit érdekel a téma és a zsáner annak tudom ajánlani a filmet, de egy próbát megérhet bárkinek szerintem nagyot csalódni nem fog.

Grafika:

Ezen a részén szinte semmit nem változtattak. Persze a szokásos kisebb ráncfelvarrás megvolt, kicsit kidolgozottabbak a karakterek (mintha lenne egy kis mimika is végre, de attól még mindig kicsit viaszbábu szerűek a játékosok), folyamatosabbak az animációk, jobban mozognak a mezek, vannak tetkók,  de ennyiben ki is merül a látványbeli javítás. De őszintén ilyen téren ki várt mást? Ja majdnem el is felejtettem… a játékban is megjelent az a bizonyos ’borotvahab’, amit a vb-n láthattunk először és pár bajnokságban már tavaly is használták. Igazából persze semmit nem ad a játékhoz, de jópofa újítás.

Játékmenet:

Játékmenetben így pár meccs alapján nem sok eltérés tapasztalható, irányítás maradt a régi egy rutinos játékosnak minden ismerős lehet, nem fog meglepődni nagyon. Illetve de… már az első meccsen feltűnt, hogy mintha nem is egy sima következő fifával  játszanék,  pedig tényleg minden ismerős volt, de mégis más. Kicsit mintha lassítottak volna a játékosok tempóján, illetve pár mozdulat nem olyan gyorsan hajtódik végre mint korábban.  A játékosok helyezkedése ésszerűbb, jobban érezhető a fizikumuk. Pl. Ibrát nagyon nehéz felborítani, ha szereled is akkor se esik-kel mint korábban. Ez mindenképpen pozitívum. Továbbá a testcselek bevezetése is tetszik, bár ezt szokni kell még a régi játékosoknak is.  Egy szó mint száz az újítások jól sikerültek, nem egy teljesen új alapokon nyugvó játékot kapunk, de amit hozzátettek a fejlesztők attól tényleg jobb lett  a game.

Van a játékban egy trainer opció is, ez hatalmas segítség lehet a kezdő játékosoknak véleményem szerint, ezért hatalmas piros pont az ea-nak. Nem kell végre a skill játékokban szenvedni, a gyakorlópályán bohóckodni. Kapunk egy szép nagy kört az éppen irányításunk alatt lévő játékosunk köré, egy nyíl mutatja, hogy éppen milyen irányba mozgunk, passzolunk, lövünk, valamint a szituációhoz megfelelő gombokat, kombinációkat kirakja a játékosra. Így sokkal könnyebben megtanulható a játék azoknak, akik sok kihagyás után térnek vissza a sorozathoz vagy újonnan csatlakoznak be a játékba.

A demoban ízelítőt kapunk még az ultimte team egyik újításából is, név szerint a draft módot próbálhatjuk ki. Ennek az a lényege, hogy  a  felállás kiválasztása után egy-egy üres pozícióra menve a rendszer felajánl  öt lehetséges választható játékost, nekünk pedig el kell dönteni közülük kit választunk az adott helyre. Itt természetesen ugyan úgy érvényesek azok a szabályok amik a normál FUT módban, tehát a camistryt ugyan úgy figyelni kell. Nem érdemes egy csapatba választani Messit, Toureval, Gündogannal és pl. Abdenourral hiszen így a camistry nem lesz túl jó, szóval csak ésszel.

A csajokat nem próbáltam, de nem is nagyon érdekel, nem játszanék velük túl sokat a teljes játékban sem.

Összegezve, egész jónak ígérkezik az új FIFA, én mindenképpen beruházok rá, aztán csapatom amennyit csak időm engedi. Persze megértem azokat is akiknek ennyi nem elég az új részre történő váltáshoz, vagy akik a konkurenciát választják.

youtube