Igazából nem szoktam nagyon követni a film megjelenéseket, nyilván van pár alkotás amiket már előre tudok, hogy adott évben mindenképpen meg fogom nézni, de az Everestről pár nappal a premier előtt hallottam először.
A filmre párom hívta fel a figyelmem, megnéztem az előzetesét és egyből rávágtam, ezt látni akarom, részben a parádés szereplőlista miatt, részben pedig mert tényleg elég meggyőzőre sikerült a trailer. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy mint a film címe is utal rá ez egy hegymászós film. Kategóriáját tekintve dráma, azon belül is katasztrófa film. A film igaz történeten alapul, egy 1996-ban az Everestre indított balszerencsés kimenetelű expedíció történetét dolgozza fel. Mint mondtam nem vagyok egy nagy filmesztéta, ezért nem néztem utána a történeti hűségnek, valamint hegymászó sem vagyok, így ennek hitelességét sem tudom felmérni. Ebben az írásban csupán személyes élményemet írom le az alkotással kapcsolatban.
Mint általában a hasonló kategóriájú filmek, ez is elég lassan építkezik, majd a közepétől kezd el felpörögni. A lassú kezdés ellenére én egyáltalán nem untam a filmet, elejétől a végéig fenn tudta tartani az érdeklődésem. A film vége felé tényleg eszméletlen feszült hangulatot tudott teremteni, bár sajnos számomra a legvége kicsit súlytalanra sikerült. De ne szaladjunk ennyire előre.
Az operatőri munkára szerintem nem lehet panasz, iszonyat szépen lett fényképezve a hegy és a kopár tájkép. A mozgalmasabb jeleneteknél szerencsére nincs a manapság sokszor alkalmazott kamera rángatás. A vágást laikusként én jónak mondanám, nincsenek szétszabdalva az intenzívebb jelentek sem. A hegymászós témát szerintem elég jól mutatja be a film, el van magyarázva sok minden, persze szerencsére nem túlságosan mennek bele a dologba, de éppen annyira, hogy valaki akinek fogalma sincs róla miként működik a világ csúcsának megmászása, ne csak legyintsen rá milyen könnyű dolog is ez.
A film első része mint írtam viszonylag nyugis, a főbb karakterekről tudhatunk meg némi információt, közben szépen lassan megkezdődik a mászás is. Néhány kisebb gikszertől eltekintve a csapat szépen lassan eljut a csúcs közelébe, majd egy jó időjárási rés kivárása után meg is hódítják a csúcsot. Természetesen nem ilyen egyszerű mint ahogy írom. Jól érzékelteti a film, hogy ez micsoda emberi teljesítmény, az utolsó lépéseket szinte vánszorogva teszik meg az emberek, oxigénhiánytól küzdve mindeközben még szigorú időkorláthoz is vannak kötve. Pont emiatt következik be a későbbi szerencsétlenség, ugyanis kicsit késve érik el a csúcsot.
A visszafelé út sem éppen egy sétagalopp, az embereket szinte teljesen felőrli a fizikai megterhelés, és ekkor közbeszól a természet is egy vihar személyében. A látótávolság szinte nullára csökken, a süvítő hideg szél mintha borotvapengék százait vágná az emberek arcába. Több mászó is a hegyen reked, elszakadva egymástól, halálfélelemtől és a hidegtől reszketve. Ekkor a filmben tényleg elég jól működik a feszültségkeltés, én is eléggé kényelmetlenül éreztem magam néha a mozi székben. A sztorinak természetesen megvannak a maga drámai jelenetei, ezek szerintem elég jól is működnek. A történetet nem mesélném el, ezt inkább mindenki tapasztalja meg maga akit érdekel.
Összességében nekem tetszett a film, nem mondom, hogy a témában a legjobb alkotás, de mivel nem sok hegymászós filmet láttam, így szerintem egy abszolút korrekt alkotás lett a film. Azért voltak részei amik nem tetszettek annyira, nem azt mondom, hogy eget rengető dolgok, de azért mindenképpen levontak nekem a film élvezeti értékéből. Elsőszámú negatívumnak azt tudnám mondani, hogy sajnos hiába a jó nevek a színészi gárdában nincs igazi főszereplője a filmnek. Vannak persze főbb karakterek, de a sok szereplő miatt nem sikerült őket kidolgozni túlságosan, így egy-két szereplőn kívül igazán nem tudtam senkiért sem aggódni. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, igen néhányan életüket fogják veszteni a filmben. Nem tudom, hogy ezek illusztrálása jó vagy rossz, mert egyrészt ezek a részek kicsit súlytalanok, más szemszögből nézve eléggé naturalista az ábrázolásmódjuk. Értem ez alatt azt, hogy néhányan elfekszenek a hóban mert már nem bírják tovább, vagy csak úgy leesnek a semmibe, nincs drámai lassítás se szomorú zene, egyszerűen megtörténik és kész. Ezzel akár azt is érzékeltetve, hogy nincs abban a helyzetben idő keseregni, mindenkinek magát kell mentenie ahogy tudja. A film vége is pont emiatt nem tetszett nagyon, nekem kicsit hirtelen szakadt vége a történéseknek, valamint a dráma patronokat már korábban ellőtte a film, így ide már nem jutott belőle.
A színészi játékra még nem tértem ki, igaz ezt is csak érzésre tudom mondani, nem kell készpénznek venni. Véleményem szerint senki se nyújtott kiemelkedőt, mert nem is volt ideje rá a sok karakter mellett, de cserébe lefelé sem lógott ki senki. Mondjuk próbáljon meg valaki 6 réteg ruha + bundakabát Kennyre (South Park) húzott kapucnival + védőszemüveg mellett színészkedni. :)
Mindent összefoglalva akit érdekel a téma és a zsáner annak tudom ajánlani a filmet, de egy próbát megérhet bárkinek szerintem nagyot csalódni nem fog.
